S elalszunk az üveg mögött....

Hiába dörömbölnek a puha kezek,
Csak lélegzetünk tölti be a teret.

Lehajtjuk fejünket ebben az üres
Kalitkában,
Gyámoltalanságunk finom homályában,
Az Anyaméh csodálatos világában.

De jajj! Kicsiny kezeinket kiragadják
Az oltalmazó némaságból,
A lét olvadó burkából.

Örök álomra szenderülünk,
Hisz halva születtünk bele
Az életnek nevezett végletességbe.