Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Ansuz
Alkotások száma: 31
Regisztrált: 2006-04-28
Belépett: 2008-02-05
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (25)
Feltöltve: 2006-08-20 13:12:54
Megtekintve: 1768
Végtelen pillanat
Szorongva s könnyeden ültünk
A ragyogó,fényárban úszó kertben.
Bamba hangulatunk összehozott,
Nyomott szívek siralmas kacaja.
Feszültséggel telt nevetés,könyörtelen
Éles s édes pillanata tetszelgett
Szemünk előtt,ott kint..együtt.
Ültünk a látásunkat élesítő ködben,
Szikrázott minden...
Csillogás...
Kívülről láttam magunk,
Távolról hallottam bomlott
S boldog kacajunk.
Egymásbaolvadtunk,
Te,apa s én.
Ha csak erre a végtelen pillanatra is,de
egyek voltunk mindennel s semmivel.
Oldódtunk.

"Solvere volo et solvi volo.."
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-21 16:35:44
Köszönöm."Oldani vágyom és oldódni vágyom.."
2006-08-21 13:17:53
Ez nagyon szép. Kár hogy nem értem az utolsó mondatot: S