Mezítelen léptek megállva nézik az égi egységet,
mely mostanra feketébe váltott át
s puha töménységével borzolja az érzékeket,
illata simogatja a test minden vágyát.
Lágyan sikló,hamvas lég öleli
s formálja a föld minden teremtményét,
mozzanatát,mit lassú,kényes borzongás kísér
s apró,nedves mozdulatokkal
töltve sikolt a hangtalan,telített levegőbe.
Zilált testek lassan átlépik a menny kapuját,
felhőkkel olvadnak össze s
élvezik a valótlan köd múlását.