Egy tisztás az erd?ben
Amin szikrát vet a Nap és
Fái börtönünk rácsai lettek
Ezen a tisztáson, mely istené.

Éget, perzsel
Amint a fény húsunkat nyalja
Füst száll az égbe
Felh?vé porlik létünk alakja.

A sír foglyaként
Isten jóságával kínozva...
Nincs már láng, sem gy?lölet
Nekik volt igazuk, megérkeztünk
a Pokolba.