Fagyos tövisek szorulnak
AJKADRA
belevéreznek
ér-halál-pincéimbe
KÍNZOL
a némaság
magasra szökő ajtajaival
oly kihívóak a lakatok rajt
oly elvérzőek a pántok
idegszálaiddal magadhoz kötözöl
AZ ELMÚLÁSBAN
nézd milyen szépek
a rothadó árvácskák
SZÉTFRÖCCSENNEK
elmállott leveleimen
tolltalan madárkák éjféli éneke
zengő akkordjaikban
a bánatom kacagása
FÁZNAK
kitakaróztam a csupasz falaknak
keringőzve nézik
A JELEKET AZ ARCOMON
milyen izgató ez a szag
a halott szerelmek illata