Élettől pezsdülő öröme a félelemnek s a sikító fájdalom gyönyörének volt részük.
Első perctől egymáséi; egymásban éltek a világból finom membránnal kiválasztva.
Lebegő mennyeknek rózsaszín kapujában 537 nap,537 napon át.
Gyermek fogant,gyűrű perdült,boldogok voltak,ó mennyire boldogok.
S mikor a gépmadár kettétörte a gyönge gerincet életeket szakított darabokra.

-"Kitörted a kezedet,mivel ölelsz engemet?"
Csúf gépmadár,elvetted a szerelmemet elvitted az életemet.-
Sírt,üvöltött,sziszegett.
Széttört maga körül milliónyi emberi üvegcserepet.
Kiűzetett s pusztában járt,a Lélegző nem-Lét pusztájában.
Marokkal tépte üvöltésre a soha többé nem-csókoló ajkakat.
-Hogyan tanuljam meg továbbpumpálni a tüdőm?
Hogyan folyhatnak tovább megkeseredett nedveim?
Segíts nekem,óhh,segíts nekem...-
[Kínbavirágzó gyötrelem]
-Meghallja könyörgésem a mennyei semmiségben?
[Életem,szerelmem]-

"A fényes gyűrű csillogva pattogott a sziklákon, ahogy aláhullt...
És nem maradt semmi, csak az üresség.....................
Valahogy folytatni kell..."

Psziché és kemikália;
-Valaminek lennem kell.
[az idő ellenem van,az idő ellenem volt]
Az üresség nem felel;
Álmomból nem támad a holt.-

Vak vihar kélt akkor a csillanó turbinákon
Felkavart mindent mi belül volt:
S most itt áll az akinek minden örökkévaló
Örökkévaló számára a múlandóság
S mint a lovag harcol az idő ellen
Az idő ellen ami önnön rabsága
-Be kellene fejeznem?-
NEM
A mutató kötelesség s börtön rácsa

-Húzni a kattogó igát s Veled élni
kialvatlan álmomban
Hisz folyton csak ketyegnek a számlálatlan
hétrétgörnyedt évek
Számlapom alatt

Súlyos fekély gyomromban a perc s az óra
DE VALAMINEK LENNEM KELLETT
ha már nem ölelhettelek óvva...-

Könnyében a lélegző nem-Lét disszonáns hangjai

Tikk-takk,tikk-takk

-Sírok-sikítok az ürességbe...
Téged hívlak örökké
Örökmozgó szenvedéssel.-