Csak egy vándor, egyedül menetel
Nem érdekli hová, merre, mivel
Ő csak megy, megy, míg viszi a lába
Istenének köszönet és hála,
Hogy megtartja ebbe a világba.

Vannak sokan, kik megvetik, szánják
Terhüket ő cipeli, nem bánják.
Sokan gúnyolják, s kinevetik
A vándor akkor is segít nekik,
Mert nélküle boldogságuk nem lelik.

Ha majd egyszer a vándor rád talál
Tudni fogod, a boldogság rád száll.
Válladról lelopja a terheket
S eltűnik, hogy észre sem veszed.
Ne feledj köszönetet mondani!

A vándorok Isten Angyalai!