Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Tarina
Alkotások száma: 121
Regisztrált: 2006-04-26
Belépett: 2014-09-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (121)
Feltöltve: 2006-05-25 08:22:53
Megtekintve: 1651
Pusztuló világ

Fent ülök a szemét hegyén
gyász, egy halott bolygó végén.
A Föld soká már nem bírja,
az embert inkább kiírtja.

Éhínség, járvány, háború
az Anyaföld most szomorú.
Vulkán, árvíz, pusztító szél
az ember vajon mért nem fél?

Nem érzik a föld bosszúját?
van, aki nem vak, mégsem lát!
Vagy csak nem törődnek vele,
így a Földnek lassan vége.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-06 09:52:46
Igen, amikor ezt írtam eléggé "nyersĄ" hangulatomban voltam :) Köszönöm a hozzászólást!