Féltem, mikor nem láttam az arcot,
egyedül már feladnám a harcot.

Féltem, mikor nem hallottam hangot,
nincs ki kezembe adja a kardot.

Féltem, ha nem éreztem a kezet,
mely az árnyékból a fényre vezet.

Féltem, ha a sötétség átölelt,
hittem, bennem örökre tanyát vert.

De nem félek már az árnyaktól sem,
megleltem már, mit oly rég kerestem.

Itt van velem minden percben,
Tudom itt él, mélyen bennem.