A Hely! Mikor elképzelem
kívül hagyom az életem,
csak a lelkem jöhet velem,
s Ott nem fájhat semmi sem!

Ha bánatos volt a lelkem
mindig ide menekültem,
Ő mindig vidított engem,
feltötődött lelkem, testem.

S ha behunyom a szemem
ott van mindig: az én Helyem!
Ő nem hagy el soha engem,
hisz itt van mindig, itt Bennem!