Lassan elhagyom e Földet,
Már mélyebb dolgokért élek.
Itt nincs már, miért küzdhetnék,
Lassan elnyel a Sötétség.
Hideg tél lakozik bennem,
Olvadásom nem lelhetem.

Mögöttem Sötét éjszakák,
Nappalt kábultan élem át.
Bánkódni utánam már kár,
Lelkem jobb világ felé száll,
S ha egyszer odatalál,
A Boldogság köszönt majd rám!

Akkor talán felolvadok,
Fájni nem fog mit itt hagyok,
Csak talán egyetlen dolog:
A Barátok,kiket lassan elhagyok!
De muszáj mennem, hisz hívnak,
Hinnem kell a Belső Hangnak!