Eszem veszi a vágy,
mi nem csak testileg,
szellemileg is áld.

Akarlak téged,
a tested – lelked,
az egész lényed.

Mikor eszembe jutsz,
környékez az őrület:
fellobban a láng, mely
félelemtől izzik,
szívem egyre vérzik.
Gyötrődöm, míg nem leszünk eggyé,
hogy mikor válunk újra ketté.
Kettősség emészti minden gondolatom,
ölelne és ölne karom.

Belehalok, ha nem ölelsz át,
ha nem csókol hevesen a szád,
ha nem érint meg végre kezed,
nem érezhetem egész tested.

Belehalok, hogy nem ölellek,
hogy nem csókolhatlak végre meg,
hogy nem érinthet lágyan kezem,
hogy nem simulhat hozzád testem.

Verbális csatákat vívunk,
tudjuk, mi igazi kínunk.
Incselkedsz, s én élvezem,
átadom neked mindenem.

Kárpótol, elvarázsol szemed,
egy életre elvesztem benned.
S hogy ez jó-e? Még nem tudom,
kétely uralkodik agyamon…