Éjjel a hajómat vihar rázta
legénységem egy tagja sem bánta,
örültek az indoknak, futottak,
ugrottak, úsztak, végül meghaltak.

Várták a kellő alkalmat,
hogy elhagyhassák hajómat.
S lám mire mentek végül?
Tritónhoz tértek vendégül.

Én maradtam a hajón egyedül
kapitány, ki magának hegedül,
a hajóm magányosan vergődő
nincs rajta kormányos, se földnéző.

Egyedül tenger habjain
élni hullámok karjain,
várni a megváltó halált
vágyni a szárazföld partját.