Lágyan ölelem magamhoz az életet
s szelíden várom, magát a végzetet,
hogy eljöjjön végre értem s elvigyen
mindent mi fájt és rossz volt végre feledjem
még egyszer utoljára ölelek mindent.
Ujjaim hegyével simítom a földet,
megcirógatom a felhőket, az eget,
csókot lehellek minden bokorra, fára,
emlékszem még a legédesebb nótára
és fájon emlékszem szerelmem árára.
Ha jön az időm, én régen tudni fogom
s eképpen fog zajlani az én búcsúm.