Csak ülök némán, sötét szobámban
elhagyott emlékeim kutatva
s csak várom lerombolt váramban
hogy megleljem, mit oly rég elhagytam.
Kár, hogy illúzió az életem
magamban csak a reményt éltetem
és én balga, még mindig elhiszem,
hogy egyszer jobb lehet az életem.