Ajkadról peregnek a szavak
de fülemben némaság honol,
kihalt belőlem az akarat
lelkem világok közt kóborol.

Érzem kezed, mi a mélybe húz
ó bárcsak mehetnék már veled,
saját szívemben vagyok a túsz
mert nem érek semmit nélküled.

Látom szemed, ahogy néz belém
mit láthat egy undok varangy,
bennem csak a sötétség remél
ó édes kárhozat, merre vagy?