Nógrádi hegytetőn,
Egykoron büszke vár,
Mára ledőlt falak,
Néma romhalmaz áll.

Véres történelem,
Egy apró részlete.
Szondy, hős vitézinek,
Szomorú nyughelye.

Hatalmas sereggel,
Midőn jött az ellen,
Maréknyi a várvédő,
De nem hátrált egy sem.

Harcoltak végsőkig,
Utolsó csepp vérig,
S inkább meghaltak,
De kitartottak végig.

Négy hosszú nap volt,
Reménytelenségben.
Százszoros túlerő,
S kegyelem nincsen.

Midőn a vár elesett,
A győztesek serege.
Méltón tisztelegve,
Vitézinket temette.

Szondy várkapitányt,
A nagy budai pasa,
Tenkezével helyezte,
Végső nyugalomra.

Mementóul a hegytetőn,
Ledőlt romos falak.
Komor nyugalommal,
Őrzik a titkukat.

Szondy sírhelyénél,
Elidőzöm csendben.
S vitéz tette előtt,
Főhajtással tisztelgem.


Budapest, 2006. november 09.