Feltöltve: 2008-06-30 01:12:49
Megtekintve: 3853
Myrkgrav - Trollskau, Skr?mt og K?labrenning
Myrkgrav - Trollskau, Skr?mt og K?labrenning
A Myrkgrav név mögött nem szokatlanul az inkább undergroundhoz húzó metálzenekarok körében egyetlen arc áll, Lars Jensen, s csak néhány dalban szerepel vendégzenész vagy női énekes. És szintén nem meglepő hogy észak sötét és borús vidékeiről felbukkan egy ismeretlen zenész, és olyan produkciót tesz le az asztalra, ami előtt fejet kell hajtani!
Bevallom töredelmesen, nem rajongok a szélsőségesen durva , és primitív hangzású lemezekért ugyanakkor elismerem hogy azok között is vannak kiemelkedő darabok. Ebben az esetben sem kell fényesre csiszolt hangzástól tartani : a hangszerelés pont csak annyira nyers ,hogy ne vesszen semmi, ami értékes!De komoly stúdiós munka áll mögötte, nem a próbatermi felvétel szintje!!! Szerencsére!
Ha mindenképpen méltó elődökhöz szeretném hasonlítani hangzás és hangulat tekintetében, akkor az Otyg hangulata és a Windir ( R I.P Valfar) monumentalitása villan be.
Természetesen nem másolás, amit Lars csinál, hiszen a fő inspiráció itt is ( csakúgy mint az említett bandák esteében) maga a természet és a skandináv világ!
És akkor a hosszabb bevezető után a lemezről is: a 44 percnyi északi muzsikát tartalmazó koronghoz szép füzet tartozik, visszafogott de nagyon szép belső oldalakkal, ahol a norvégnyelvű dalszövegeket megelőzően angolul is írva vagyon néhány sor, hogy a hallgatónak legyen valami fogalma a dal tartalmáról. Az hogy ez pontosan a dalok szövegét tartalmazza vagy inkább csak kiegészítő a történethez sajnos nem tudom!
Lassan, méltóságteljesen indul az első dal, a Gygra & St. Olav ahol a vad károgó ének mellett hallhatjuk a himnikus témákat is felcsendülni, egymást váltogatva, hol a blackesebb részét kidomborítva a dalnak, hol a népzenei részt helyezve előtérbe. A tempó nem a szélvész black, de úgy érzem tökéletesen indító dalról van szó A vége felé még egy női hang is felcsendül, s hatalmas erejű viharrá fokozódik a dal majd csendben elül.
Halk , szinte filmzenés billentyűs témával indul a Fela Etter'n Far majd lassan erősödik és igazi északi szélvészként zeng de ez az arc nagyon tudja, hol kell kicsit visszavenni és gyönyörű dallamokat belecsempészni , hogy aztán a két világ közösen, egymás erősítve menjen tovább
Gyakorlatilag minden dalról elmondható hogy kiegyensúlyozott szerzemények, így a Om ? Danse Bekhette is ezen az úton halad .de mielőtt bárki azt gondolná, hogy a lemez a 3. dalnál már önismétlésbe fullad, az téved. Nincsenek szélsőségesen más dalok, de mindegyikben ott van a komplex szerkezet és a töklétes északi emelkedett hangulat! Így a Oppbrennerb?nn-ben is, bár szerintem ez a lemez leginkább blackmetálos darabja.
Az 5. dal a Olav Tryggvason ami a csapat myspace oldalán ismegtalálható , és amely arra sarkalt h a lemezt megvásároljam, mert minden benne van amitől ez a korong az utóbbi hónapokban a legtöbbször megfordult a lejátszómban: fülbemászó vezérdallam, karcos és horzsoló ének amit a Heidefolk-os hangú emelkedett kórus tör meg és talán még a Vintersorg és Borknagar-torok is visszaköszön a vége felé..!
És hogy milyen jól szerkesztett az album.: amikor már az ember kicsit belefárad abba, hogy a képzeletbeli zord hegyek között meneteljen, akkor egy szép akusztikus átvezető alatt megpihenhet.
És újra jönnek a hibátlan szerzemények, a Tre Skygger , a zord Tjernet aminek a középrészénél mintha csak a Borknagar Origin lemezéről emeltek volna ki egy rész, még az ének is megtévesztően azt hozza, majd a Windir dallamos de pusztító hangulatával utaztat tovább a lemez számomra leginkább gigantikus dalához. A De To Spellemenn szinte végig egy témára épül fel, de nagyon erőteljes és szerethető szám, monotonitást szépen töri meg a tiszta északias ének és a károgás.
Az utolsó előtti Finnkjerringa dal első fele a durvább, a második rész pedig lassan letisztuló témát és zenei megoldásokat tartogat számunka ! És ahogyan közeleg a vége egyre nyugodtabb és csendesebb mint az elcsendesedő eső.
A záró tétel egy szintén instrumentális szerzemény, az Endetoner.
Összességében a lemezre elmondható - ami a dalokra egyenként is - , hogy remek hangulatfestő ereje van, tele szebbnél szebb témákkal!
Számomra mindenképpen az év nagy kedvence ( bár a lemez hivatalosan 2006-ban jelent meg...lehet csak én kapcsoltam lassan?). És Lars Jensen jelenleg az új albumon dolgozik, így nem lehet kérdés, hogy az utazás hamarosan folytatódik
S hogy milyen zenekar szerelmeseinek ajánlanám figyelmébe? Hm sorolom, de biztosan mások is élvezettel hallgathatják majd:
Otyg, Borknagar, Heidefolk, Windir, Cor Scorpii, Enisferum, Bathory, Falkenbach, Manegarm, Thronar
www.myrkgrav.com ( három dal letölthető!!!)
A Myrkgrav név mögött nem szokatlanul az inkább undergroundhoz húzó metálzenekarok körében egyetlen arc áll, Lars Jensen, s csak néhány dalban szerepel vendégzenész vagy női énekes. És szintén nem meglepő hogy észak sötét és borús vidékeiről felbukkan egy ismeretlen zenész, és olyan produkciót tesz le az asztalra, ami előtt fejet kell hajtani!
Bevallom töredelmesen, nem rajongok a szélsőségesen durva , és primitív hangzású lemezekért ugyanakkor elismerem hogy azok között is vannak kiemelkedő darabok. Ebben az esetben sem kell fényesre csiszolt hangzástól tartani : a hangszerelés pont csak annyira nyers ,hogy ne vesszen semmi, ami értékes!De komoly stúdiós munka áll mögötte, nem a próbatermi felvétel szintje!!! Szerencsére!
Ha mindenképpen méltó elődökhöz szeretném hasonlítani hangzás és hangulat tekintetében, akkor az Otyg hangulata és a Windir ( R I.P Valfar) monumentalitása villan be.
Természetesen nem másolás, amit Lars csinál, hiszen a fő inspiráció itt is ( csakúgy mint az említett bandák esteében) maga a természet és a skandináv világ!
És akkor a hosszabb bevezető után a lemezről is: a 44 percnyi északi muzsikát tartalmazó koronghoz szép füzet tartozik, visszafogott de nagyon szép belső oldalakkal, ahol a norvégnyelvű dalszövegeket megelőzően angolul is írva vagyon néhány sor, hogy a hallgatónak legyen valami fogalma a dal tartalmáról. Az hogy ez pontosan a dalok szövegét tartalmazza vagy inkább csak kiegészítő a történethez sajnos nem tudom!
Lassan, méltóságteljesen indul az első dal, a Gygra & St. Olav ahol a vad károgó ének mellett hallhatjuk a himnikus témákat is felcsendülni, egymást váltogatva, hol a blackesebb részét kidomborítva a dalnak, hol a népzenei részt helyezve előtérbe. A tempó nem a szélvész black, de úgy érzem tökéletesen indító dalról van szó A vége felé még egy női hang is felcsendül, s hatalmas erejű viharrá fokozódik a dal majd csendben elül.
Halk , szinte filmzenés billentyűs témával indul a Fela Etter'n Far majd lassan erősödik és igazi északi szélvészként zeng de ez az arc nagyon tudja, hol kell kicsit visszavenni és gyönyörű dallamokat belecsempészni , hogy aztán a két világ közösen, egymás erősítve menjen tovább
Gyakorlatilag minden dalról elmondható hogy kiegyensúlyozott szerzemények, így a Om ? Danse Bekhette is ezen az úton halad .de mielőtt bárki azt gondolná, hogy a lemez a 3. dalnál már önismétlésbe fullad, az téved. Nincsenek szélsőségesen más dalok, de mindegyikben ott van a komplex szerkezet és a töklétes északi emelkedett hangulat! Így a Oppbrennerb?nn-ben is, bár szerintem ez a lemez leginkább blackmetálos darabja.
Az 5. dal a Olav Tryggvason ami a csapat myspace oldalán ismegtalálható , és amely arra sarkalt h a lemezt megvásároljam, mert minden benne van amitől ez a korong az utóbbi hónapokban a legtöbbször megfordult a lejátszómban: fülbemászó vezérdallam, karcos és horzsoló ének amit a Heidefolk-os hangú emelkedett kórus tör meg és talán még a Vintersorg és Borknagar-torok is visszaköszön a vége felé..!
És hogy milyen jól szerkesztett az album.: amikor már az ember kicsit belefárad abba, hogy a képzeletbeli zord hegyek között meneteljen, akkor egy szép akusztikus átvezető alatt megpihenhet.
És újra jönnek a hibátlan szerzemények, a Tre Skygger , a zord Tjernet aminek a középrészénél mintha csak a Borknagar Origin lemezéről emeltek volna ki egy rész, még az ének is megtévesztően azt hozza, majd a Windir dallamos de pusztító hangulatával utaztat tovább a lemez számomra leginkább gigantikus dalához. A De To Spellemenn szinte végig egy témára épül fel, de nagyon erőteljes és szerethető szám, monotonitást szépen töri meg a tiszta északias ének és a károgás.
Az utolsó előtti Finnkjerringa dal első fele a durvább, a második rész pedig lassan letisztuló témát és zenei megoldásokat tartogat számunka ! És ahogyan közeleg a vége egyre nyugodtabb és csendesebb mint az elcsendesedő eső.
A záró tétel egy szintén instrumentális szerzemény, az Endetoner.
Összességében a lemezre elmondható - ami a dalokra egyenként is - , hogy remek hangulatfestő ereje van, tele szebbnél szebb témákkal!
Számomra mindenképpen az év nagy kedvence ( bár a lemez hivatalosan 2006-ban jelent meg...lehet csak én kapcsoltam lassan?). És Lars Jensen jelenleg az új albumon dolgozik, így nem lehet kérdés, hogy az utazás hamarosan folytatódik
S hogy milyen zenekar szerelmeseinek ajánlanám figyelmébe? Hm sorolom, de biztosan mások is élvezettel hallgathatják majd:
Otyg, Borknagar, Heidefolk, Windir, Cor Scorpii, Enisferum, Bathory, Falkenbach, Manegarm, Thronar
www.myrkgrav.com ( három dal letölthető!!!)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!