Feltöltve: 2006-04-18 14:45:28
Megtekintve: 1770
Két világ között
Fölöttem nagy, sötét takaró.
Fényes s csillaglyukas.
Szememmel húzom magamra,
lehetnék mágikus varázsló.
A lyukak fénye a szemembe pislog.
Mást már úgysem látok,
csak szelíden makacs fekete semmit.
Az ég: temető; benne milliónyi gyertya villog.
Egyedül szívom magamba e túlvilági fényeket:
összefolyik bennem az evilági túlvilág.
Megbabonázott. Mozdulni sem tudok: nem akarok
mintha kórust hallanék: mennyei éneket?
Fölöttem a csillagos égbolt.
Úgy érzem, bennem is ragyog.
Belém marta magát örökre:
mert fenséges, csillagos s szép volt.
2004. 08. 29.
Fényes s csillaglyukas.
Szememmel húzom magamra,
lehetnék mágikus varázsló.
A lyukak fénye a szemembe pislog.
Mást már úgysem látok,
csak szelíden makacs fekete semmit.
Az ég: temető; benne milliónyi gyertya villog.
Egyedül szívom magamba e túlvilági fényeket:
összefolyik bennem az evilági túlvilág.
Megbabonázott. Mozdulni sem tudok: nem akarok
mintha kórust hallanék: mennyei éneket?
Fölöttem a csillagos égbolt.
Úgy érzem, bennem is ragyog.
Belém marta magát örökre:
mert fenséges, csillagos s szép volt.
2004. 08. 29.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-14 21:30:22
Ehhez miért nem szól hozzá senki? Pedig ez is nagyon jól sikerült versed! Gratulálok! Nem hinném, hogy már csak a csillagok fényét látod. Nagyon jól látod a dolgokat! Ígéretes tehetség vagy! Használd ki, és írj minél többet!