Semmi zaj. Csend. Halálos nyugalom.
Szűntelen gondolataimat hallgatom.
hallgatom, de nem értem mit:
s ez nagyon nyugtalanít.

Sok gondolat-villám cikázik fejemben,
s e vihar alatt lelkem egyre kevesebb.
A vihar végzetes: pusztít, rombol;
mikor szabadulhatok e vaskaromból?

Kint szél zúg, belül vihar tombol;
Istenem! Ragadj ki e szélmalomból!
Vétkeztem, nem egyszer, tudom;
a bűnhődés ilyenkor megérdemelt �jutalom.�

Ilyen az Ember: szánalmas, vétkező;
hazug, igérgető. Bűntengere egyre nő!
Úr Jézus! Segíts, ne hagyj el;
ne engedd, hogy nélküled vesszünk el!

A vaskaromban is él még a remény:
ha más nem is, majd vigyáz ránk az Ég!
Vigyáz vagy sújt? Ő dönti el;
mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Dönt és ítél: az Ő egyedi joga;
halandó földi Ember föl nem érhet oda!
Van, aki lent van, van, aki fönt,
van, aki szenved, s van, aki dönt.

Kint szél zúg, belül vihar tombol,
hiszem, hogy szabadulhatok e vaskaromból.
Hiszem, mert hinnem kell;
s mert tudom: az Úr nem enged el!

Köszönünk Uram, minden jót és szépet;
kormányozd tovább földi életünket!
Az Ember, nélküled, fél ember,
a hit az, mi emel!

Semmi zaj. Csend. Halálos nyugalom.
Az Ég tiszta zenéjét hallgatom.
Hallgatom, s tisztelem,
érzem: mindig itt van velem!