Szívemmel látom szépséged végtelenjét,
eszem fel nem fogja mind; gyermek a nagyvilágban.
Szemed örök csillag lelked egén,vakít,
én nézem, míg elnyel a fény s alakít,
formál, eggyé Veled.
Legyőztél, meghajlok, nem futok már tovább,
miért futnék? Hová futnék?
Szíved véd és én szívemmel védelek; kevés egy élet
eléggé szeretni, a virág sem tud fénnyel betelni-
árnyékod leszek, leszek bármi, ami kell,
hagyom, hatalmas szépséged hadd nyeljen el!
Maradok már egy mindent csodáló gyermek:
légy akár madár s én szárnyad leszek Néked.


2006. október 11-17.