1. versszak:
Az elmúlt 4 év emlékére mi mást is írhatnék,
Ennyi volt, szép volt, talán most sírhatnék...
Hogy végleg vége és nincs már több része
A történetnek, így nincs kerek egésze
Mert lesznek részek, mikre szívesen emlékszel
De lehet, hogy csak gazdagabb lettél egy újabb eszmével
S magaddal viszed az úton, mi még előtted áll
Hisz nem tudhatod, hogy rád a jövőben mi vár
Lehet, hogy gazdag leszel, rengeteg pénzzel
Vagy egy bűnöző, a hátadban egy késsel
Vagy koldus, aki az utcán tíz forintért könyörög
S a sok "jó ember" majd téged simán kiröhög
De lehet te leszel a "jó", aki majd magában nevet
A saját osztálytársán, hiába látod újra azt a szemet
Ami úgy nézett rád, mint éhező egy falat kenyérre
És nem is emlékszel, a volt barátaid nevére...
Mert a felejtés, mint olyan, egy kötelező folyamat
Én nem leszek más neked, mint egy futó gondolat...

Refrén: (2x)
Az elmúlt 4 év emlékére szól most ez hozzátok,
Azért, hogy én is létezem, s ezt ti is lássátok,
Hogy, majd ha nem leszek más csak egy futó gondolat
Legyen ez a pár sor, ami belőlem megmaradt

Legyek én egy emlék, mire szívesen emlékszel,
S ha rád tör majd a múltad képekben ezrével,
Legyek egy olyan kép, amin a színek is élénkek,
S örüljetek ti is, hogy ezt a 4 évet megéltétek!

2. Versszak:
Négy év bizony egy emberi élet jelentős része
Ami viszont nem csak a szépnek s jónak egésze
Mert voltak rossz napok is, nehéz percek, órák
S talán a matek órákért sem fognak zengeni az ódák,
De ez a diákélet sava-borsa, mondhatnám fűszere
Amitől sokszor teljesen kiakad a diákok műszere,
S olyan gaz tettekre képesek, mint puskázás, meg egyebek
De ha belegondolunk a diákok se mások: csak gyerekek
Nagyra nőtt egyedek, egy igen érdekes fajból
Amiben a gyengék elhullnak: megbukhatsz, ha alszol!
Hisz tőlünk is hiányzik, egy-két fontos személy
De van, akinek diákévei, egy külön költemény, (Deák Karcsi)
Sajnos egyik nagyon jó barátom is elhasalt a porban
Hisz Klenik Gyuri sincs itt ebben a 25-ös csokorban,
De voltak mások is, kik az akadályt nehezen vették
Azaz nem is vették, inkább csak eltévesztették
Ilyen volt Dávid, Farkas, Szőke, Zsani na és hát Fütyi
Mindenkinél volt valami, amiben a kettes szintet nem üti
Ez nem sértés, csak emlékezés akar lenni
Nehogy megpróbálja valaki magára venni!!

Refrén: (2x)
Az elmúlt 4 év emlékére szól most ez hozzátok,
Azért, hogy én is létezem, s ezt ti is lássátok,
Hogy, majd ha nem leszek más csak egy futó gondolat
Legyen ez a pár sor, ami belőlem megmaradt

Legyek én egy emlék, mire szívesen emlékszel,
S ha rád tör majd a múltad képekben ezrével,
Legyek egy olyan kép, amin a színek is élénkek,
S örüljetek ti is, hogy ezt a 4 évet megéltétek!

3. Versszak:
Jöjjön most egy kis leplezetlen fekete leves
Hiszen mosolyogni mindenhez én sem vagyok köteles,
Mert bizony az árnyoldalra senki sem szívesen emlékszik
De sajnos a dolgokat egyesek egyszer-kétszer elvétik
Amikor Andi azt mondta nekem, hogy "szemüveges majom"
De a világot nem azért látom így mert, így akarom
Ez pusztán genetika, lassan meg fogok vakulni
Hidd el, ettől talán én tudok a legkevésbé aludni.
Ezért azt mondom, hogy ez így nem volt jogos,
Rosszul esett nagyon, de a verseny bizony szoros
Hiszen itt van Csabi, meg, hogy ő milyen gyönyörű
S én vagyok a csúnya Quasimodó szerű
Ehhez csak annyit, hogy az én TV-m is elég nagy
De a te arcod Csabi a földről a napon nyomot hagy
Azért van a káros sugárzás meg az a sok bőrrák
Mert a sok koksz, ami a fejedre megy minden bőrt átrág...
De nincs vége a versenynek, hiszen ezek csak kis szeletek
Mert a rosszra visszaemlékezni mindenkinek nehezebb,
A teljesség igény nélkül, kimaradt ez-az, innen-onnan
De ezek nem lehettek olyan fontosak az én olvasatomban

Refrén:
Az élet nemcsak móka és vidámság
Hanem sokszor elhagyott sivárság
S ha közeleg a már végső óra feléd
Megjegyzed a rosszat, s egy életre a nevét!!

4. Versszak:
Viszont van egy emlék, mit a fejembe véstem egészen mélyen
Megjegyeztem egy életre, megtanultam keményen
Az emlék nem más, mint az a bizonyos Olasz kirándulás,
Amit nem követett más, mint egy bazi nagy kiábrándulás,
A részemről a nőkben, mindenféle nőnemű lényben,
Ez vonatkozik minden nőre, ha nem is ismerem, de rá is értem
Történt ott sajnos egy nagyon csúnya dolog
Amit nem részletezek, ha tudod, tudod, ha nem hát gondolod
De ezért a tettért nem is Tamásra haragszom igazán
Mert ha nekem lett volna lehetőségem, én is kihasználom lazán
Hanem Maca itt a főbűnös, bár szerinte áldozat
De ez nálam, már soha semmin sem változtat!
Ami megtörtén, megtörtén ez volt a múlt,
Bennem minden bizalom mára már kimúlt,
Ez az élet része, ami mindenképp téged is utolér
S emlékeidben majd a sírodig elkísér...

Refrén:
Az élet nemcsak móka és vidámság
Hanem sokszor elhagyott sivárság
S ha közeleg a már végső óra feléd
Megjegyzed a rosszat, s egy életre a nevét!!

5. versszak:
De, hogy mégse így búcsúzzak, jöjjön egy kis felsorolás
Ez itt az osztály, bele van véve a négyévi változás,
A csajok jönnek először a sorban, csak, hogy udvarias legyek:
Itt van Aliz, Kitti, Vanda, Tengyi, Éva, milyen szép nevek!!
De Andi, Judit, Barbi, Julcsi, Kata, Enikő és Maca
Ők is az osztály részei, ők voltak az osztály csaj tagozata
Jöjjenek a srácok, fontossági sorrendben számomra,
Akivel jóban vagyok, az került előre a sorban:
Lali, Zoli, Bihari Laci, Norbi, Barnus, Zsolti meg Pál Ati,
Bár amennyire Pál csendes, a sorból ki sem fog látszani!
Aztán, Heppi, Józsi, Tamás, Papp Laci és végül Csabi
Na ő az, aki a jövőben biztos nem fog hiányozni!
És a fő fej, az oszi, aki nem más, mint Bakó Attila
Ő az utolsó, aki ezzel a sort meg is szakítja...
Ez volt az osztály a függöny lassan most leszáll
Az iskolának mindenki részéről egy meghajlás dukál!

Refrén: (2x)
Az elmúlt 4 év emlékére szól most ez hozzátok,
Azért, hogy én is létezem, s ezt ti is lássátok,
Hogy, majd ha nem leszek más csak egy futó gondolat
Legyen ez a pár sor, ami belőlem megmaradt

Legyek én egy emlék, mire szívesen emlékszel,
S ha rád tör majd a múltad képekben ezrével,
Legyek egy olyan kép, amin a színek is élénkek,
S örüljetek ti is, hogy ezt a 4 évet megéltétek!