Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Aelle
Alkotások száma: 54
Regisztrált: 2006-03-29
Belépett: 2013-04-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (3)
-Haikuk (8)
-Dalszövegek (3)
-Versek (31)
Feltöltve: 2006-04-04 06:55:40
Megtekintve: 1797
Elárvulva, elárulva
Mintha engedne a tél jege,
A levegőben puha meleg
Előlebeg.
Megiramlik egy kicsiny vízcsepp,
Tűlevélről a fagyos földre,
Mélybe cseppen.
Kósza gondolat, életre kel,
Mikor megébred az új reggel,
Tündérfényben.
Maradj még, áldott fagyos éjjel,
Oltalmazz, ha más már nem figyel,
Kérlek, védj meg.
Tudom, elvesztem messzeségben,
"Ne szólj... így rendelte az élet,
Bölcsességben."
Ó, szeretném, ha szeretnének,
"Ne szólj... sohasem értenek meg,
Szembeszéllel."

A magány szárnyai alá vett.
Nincs mitől félned.
Örök nyugalmat ad, csak nekem.
Nem kell rettegned.
Kábultan, ájultan követem.
Ne félj, itt vége.
Bús, időtlen utakon vezet.
Nincs többé könnyed.
Bús, úttalan időben vezet.
Nincs többé könnyed.
Villanás, hátamban kés éle.
Nyugodj békében.

2006. február 24.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-03 12:59:26
Hát azért nem céllom az emberek megríkatása.
2006-05-29 09:26:08
Nem örülök, hogy sírtál, de annak igen, hogy ezek szerint hatásos a vers. :)
2006-04-04 15:03:25
Kicsit kusza, s azért mert nem tudod elviselni a magányt. Sokan vagyunk így. nagyon szép verset olvashattam tőled.
Szeretettel:Lonci