Fekete erdőben lángok között járok
Nem ért meg a világ, a bűnös én vagyok!
Mert elhagyott a nőm - vagy éppen a pasim -,
Inkvizítor tesó, utálnak szüleim.

Zaklatott versszakok, hé, be ne szólj nekem,
Nem tudod, milyen is, ha nincs már szerelem,
Sánták tán a rímek, még te sem hagysz békén,
Ha magány zavar fel s fekete rózsavér.

Bűzös szenny nyeljen el, hitetlenek hada!
Éjfekete világ, bús dalok otthona,
Hogy folyton sír a lant, s luxus már egy mosoly,
Halál, vámpír, sárkány... Tovább nem is mondom.

2006. június 24.