MANOWAR
Kardok a szélben (Swords in the Wind)

Lemondok most földi létről, Odin, halld hát hívó szavam
Egy napon ott leszek veled Valhalla csarnokaiban
Mint előttem már oly sokan, halok tiszességel, büszkén
Harcos - joggal, hogy élhessek örökkön, melletted küzdvén

Küldj jelet, feszíts vitorlát, ints utószor búcsút felém
Nincs maradás, hív a végzet, halhatatlanság, légy enyém

Jőjj, boszorkány, szórj romokat szerteszét
Bocsásd rám bűbájod varázsos ködét
Mi, kik csatában, fegyvertől leljük vesztünk,
sem pokolra, sem mennyekre nem születtünk

Fia vagyunk mind Odinnak, lángunk harcos királyoknak
Törvényessége, kik immár fenn a nagy égben trónolnak

R.: Dicső rohamot vezetek kivont kardommal a szélben
Odin fia azért küzd, hogy elessen, majd újra éljen
Esôben és hideg szélben viking hajók, szárnyaljatok
Vitorlázzatok az éjben, vezetőink a csillagok

A ma vívott csata vére sosem szárad fegyveremen
Sokakat a földre sújtok s halálukban kedvem lelem

Fia vagyunk mind Odinnak...

R.: Dicső rohamot vezetek...

Testemet hajóra téve tenger habján égessétek
Hadd szárnyaljon lelkem, Valkűrök, hadd karoljak belétek
Vigyetek nagy Valhallába, véreim hol régtől várnak
S szellemem felett hatalma nincsen többé a halálnak