Feltöltve: 2006-03-22 21:11:50
Megtekintve: 2003
ELVESZTÉL
Elvesztél.
Ezt a csatát elvesztetted. Meghalt benned a remény, s úgy érzed már Te sem bírod sokáig. Ez egy őrült világ. Őrült, s lassan Te is megőrülsz. Van egy társad, aki nincs melletted. Már nincs, ami itt tartson, érzed, lassan indulnod kell. Készülődsz. Nem mered megtenni. Nem gyávaságból, hanem azért mert számítasz rá. Rá, akiről már nem hiszed, hogy létezik. Talán álom volt csupán, egy gyönyörű álom azért, hogy utána még jobban szenvedj. Tudod, hogy nem álom, de ebben már nem hiszel. Vége van. Már vége. Vagy mégsem? Bizonytalanság. Ez az, ami átveszi a hatalmat feletted. Elgondolkodsz. Már ez se megy igazán. Hogy miért? Mert már nem akarsz gondolkodni, csak úgyteszel. Miért kell színlelni, miért kell azt hazudni, hogy szép az élet, miért kell mindent megtenni, amit mások parancsolnak? Mert parancsolnak, nem ismerik a kérés fogalmát, s nem ismernek Téged. Nem ismer senki, nem is fog talán. Megint a bizonytalanság. Felteszed a kérdést, bár tudod választ nem kapsz, mert nem szeretnek, nem ismernek. Miért vagy még mindig itt? Talán van még hited? Ez tart életben? Ez tart itt? Ezért nincs értelme maradni, a hited semmit sem ér ezt Te is tudod. Tedd, amit tenned kell. Cselekedj. Már nincs rá erőd. Már késő. Tedd, amit tenni akarsz, de tudod, hogy úgyse teheted. Már csak egy valaki maradt. Ő jelenti számodra az életet. Ő, akit már nem mersz a nevén nevezni, nehogy Ő is elforduljon tőled, mert akkor nem marad senkid és semmid. Nincs értelme élned. Miért vagy még itt? Sok kérdés, melyekre választ nem találsz. Ez jutott neked. Másoknak a boldogság, vagy talán csak ők is színlelnek?
Elvesztél.
Nézz körül! Mi maradt Neked? Semmi. Talán soha nem is volt semmid. Csak álom volt, egy álom melyből felébredtél. Nézz körül újra! Látsz már valamit? Nem. Mit is láthatnál, amikor tényleg nem maradt semmid.
2005. eleje
Ezt a csatát elvesztetted. Meghalt benned a remény, s úgy érzed már Te sem bírod sokáig. Ez egy őrült világ. Őrült, s lassan Te is megőrülsz. Van egy társad, aki nincs melletted. Már nincs, ami itt tartson, érzed, lassan indulnod kell. Készülődsz. Nem mered megtenni. Nem gyávaságból, hanem azért mert számítasz rá. Rá, akiről már nem hiszed, hogy létezik. Talán álom volt csupán, egy gyönyörű álom azért, hogy utána még jobban szenvedj. Tudod, hogy nem álom, de ebben már nem hiszel. Vége van. Már vége. Vagy mégsem? Bizonytalanság. Ez az, ami átveszi a hatalmat feletted. Elgondolkodsz. Már ez se megy igazán. Hogy miért? Mert már nem akarsz gondolkodni, csak úgyteszel. Miért kell színlelni, miért kell azt hazudni, hogy szép az élet, miért kell mindent megtenni, amit mások parancsolnak? Mert parancsolnak, nem ismerik a kérés fogalmát, s nem ismernek Téged. Nem ismer senki, nem is fog talán. Megint a bizonytalanság. Felteszed a kérdést, bár tudod választ nem kapsz, mert nem szeretnek, nem ismernek. Miért vagy még mindig itt? Talán van még hited? Ez tart életben? Ez tart itt? Ezért nincs értelme maradni, a hited semmit sem ér ezt Te is tudod. Tedd, amit tenned kell. Cselekedj. Már nincs rá erőd. Már késő. Tedd, amit tenni akarsz, de tudod, hogy úgyse teheted. Már csak egy valaki maradt. Ő jelenti számodra az életet. Ő, akit már nem mersz a nevén nevezni, nehogy Ő is elforduljon tőled, mert akkor nem marad senkid és semmid. Nincs értelme élned. Miért vagy még itt? Sok kérdés, melyekre választ nem találsz. Ez jutott neked. Másoknak a boldogság, vagy talán csak ők is színlelnek?
Elvesztél.
Nézz körül! Mi maradt Neked? Semmi. Talán soha nem is volt semmid. Csak álom volt, egy álom melyből felébredtél. Nézz körül újra! Látsz már valamit? Nem. Mit is láthatnál, amikor tényleg nem maradt semmid.
2005. eleje
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-23 15:34:33
Ha jól értem akkor szerinted egy lány utáni sóvárgásból született ez a novella. Ha így gondolod, akkor tévedsz, ha nem, akkor nem értettelek. Köszi a hozzászólást.
2006-03-23 07:08:43
Olyan dolgot feszegetsz,ami nap mint nap mindenkivel megesik,csak mindenki másként fogja fel. Van akiben a megcsalatotság,a magárahagyatottság dacot szül és újrakezdésre sarkalja. Majd én megmutatom,hogy! Jelszóval előlről kezdi a boldogságkeresést,boldogulás módjait. Van akit leterít a valósággal való szembenézés.A rádöbbenés földhöz szegezi,letaglózza.Az a baj,hogy sokan görcsösen ragaszkodnak a kezükből, kicsúszó lehetőség,tőlük elmenekülő szeretett lény utánni sóvárgás illuziójának kergetéséhez. Itt is felbukkan a másik véglet,az öngyilkossággal való fenyegetőzés. Ami persze semmit sem old meg,csak az iletőnek vége lesz mint a botnak. Ide illő József Atilla vers:" A semmi ágán ül szivem,a lelkem didereg..."