A gyermek szemében még értelem ég,
Benne remény, egy új holnapért.
Mikor megszületik,
Nő, cseperedik,
Az életet képviseli.
Ő egymaga testesíti meg,
Mit a felnőttek rég feledtek.
Érzelmeit nem teteti,
Az embereket tényleg szereti.
Bűnei és hibái nincsenek,
Bennük találtam elveszett kincsemet.
Az ártatlanság, tisztaság, jövő,
Ez a pár érték, mi örök.

Mikor kis karjait ölelésre nyitja,
Tudom, hogy szeret, és érzése tiszta.
Mikor rám nevet, és látszik pár foga,
Úgy érzem ez a tisztaság nem tűnhet tova.

És mikor a tisztaság teher,
És saját anyja veteti el,
A még fel nem hangzó gyermek kacajt hallom,
És tudom, a testvérem már halott.

Álmaimban átölelem,
És hallom ahogy nevet,
Kis kezével arcomhoz ér,
Szemében látom, nem fél.
Nem tudja mitől félhetne,
Hisz soha nem élhetett.

Még utoljára megfogom a kezét,
Hallom nevetését,
És örökké bennem él.