Tavasz van és szép az idő,
A sok virág is mind kinő,
Minden pár a szabadba megy,
Ez a szép idő minden gondot feledtet.

Velem nem feledtet semmit,
Hisz nem ölel át senki,
Nem halmoz bókokkal,
Nem halmoz csókokkal.

Pedig nekem is van valakim,
De lehet mással van odakinn,
A szél súgta meg ezt nekem,
Hogy nem fogja többé kezem.

Az ég kékjén madarak szállnak,
A felhők lassan sötétté válnak,
Eső jön, nagy szélvihar,
Nem lesz többé fényes nap.

Elhull a szerelem, mint gyenge virág,
És számomra elpusztul az egész világ.