Életem egy színtere voltál,
Mosolyt és könnyeket adtál.
Mára csak fájó emlékeim találom itt,
Itt gyógyítom lelkem sebeit,
Kivetítem fájdalmam képeit.
Arctalan vagyok, mégse veszek homályba,
Mint máshol korábban.
Maradj nekem lelkem féltett titka,
Művész nekem, Artagora.