Ha újra rám talál a fény,
Magához ölel, és mesél.

Mesél szépet, jót,
És kevésbé nyugtatót.

Karjaiba fon, arcomhoz ér,
Cirógatja a kárhozott lelkét.
Ajkával csókol, meleget ad,
Könnyem szárítja,
Lelkem nyugtatja.
Árnyak építette falam
Helyén rom marad,
Megnyílik szívem,
Szétárad a fény bennem,
És újra lesznek nappalok az éj helyett.