Nincs jogod hozzá, hogy boldogtalan legyél,
Én vagyok az, aki a sötétben él,
Árnyak között, kétkedésben,
Téged vár a boldog élet!

Én lehetek boldogtalan,
De hogy te az legyél, nem akartam.

Feldühít ha látom, nem élvezed az életed,
Pedig én vesztettem el a szerelmemet,
És felforgattad az egész életemet.

Kirángattál az élet mocsarából,
Most pedig magamra hagysz a világon.
Akkor hát ha így akarod,
Legyél legalább olyan Boldog,
Amennyire én voltam Veled...