Oda kérem a hullát,
Ahonnan nem viszi el a hullám,
Közeledik a dagály.

Hozzátok a bűnös fegyvert,
A jelentés legyen az asztalomon holnap reggel,
És minden bizonyítékot szegjetek össze mielőtt a nap lemegy.

Ahogy néztem az élettelen testet,
Megdörzsöltem a fájó szemeimet,
És tudtam, hogy valahonnan ismerős ez a tetem.

A csillagok fényében fürödve törtem a fejem,
Egyre csak azon a testen,
Nem is azon, hogy a gyilkos ki lehetett,
Pedig a dolgom ez lenne.

Törtem az agyam.
Milyen ismerős volt az arca,
És a hosszú fekete haja.

Egyszer csak belém hasított a felismerés,
De nem tudtam felfogni ezt az eseményt.

Ahogy visszagondoltam,
Tudtam magam láttam.

Én voltam ott,
Az az élettelen halott,
Kezemben a pisztolyommal a tengerparton.

Ott feküdt a hullám,
Ahonnan már elvitte egy nagy hullám.