Ahogy a víz tükrén megláttam,
Azt hittem csak álmodtam.
Hófehér valójában ott volt,
Lassan úszott hófehéren a tóból.
Kecsesen ingatta fejét,
És megállíthatatlanul közeledett felém.
Szerettem volna megérinteni,
Szemébe mélyen belenézni,
De csak egy villanásnyi idő alatt,
Megváltozott a fehér alak.

Kecses alakját zord külsőre váltotta,
Lelkét és színét a jóért áldozta.
Mindazért mit más el se képzelhet,
Ez a hattyú keservesen megszenvedett.

Egy kis Boldogságért lelkét adta,
De a Boldogság azt eldobta.

Most csak dobálja a hullám habja,
És vörösre festik könnyei a tavat.