Mikoron az ég vére csordul
Cseppenként kifeszített lelkem
Érzés-bőr rostjaira,
Felajánlom néki önnön magamat.
Lelkem szilánkjai összerándulnak,
Vad táncba kelnek egymással,
Szétszóródnak, s mikor
Megállnak, csupán egy sóhajt
Hagynak maguk után,
Mely viharok közt is
Az egekbe száll.

2005.05.11