Dohányfüstös hajnal gyúlt
Ma a szobában.
Egymás mellett feküdtünk,
Mindketten ruhában.

Éjjel történt ott valami,
De nem kell,
Mert nem érti
Rajtunk kívül senki.

Hajnalban feküdtünk
Nálad az ágyon.
Lehunytuk szemünket,
Álmunkban vártuk az álmot.

S a szavak semmivé
Enyésztek köröttünk.
Csend kellett, s leple alatt
Mi egymásnak örültünk.

2005-06-02