Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Napimádó
Alkotások száma: 73
Regisztrált: 2006-03-11
Belépett: 2007-11-29
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (12)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (28)
Képgaléria
-Festmények (5)
-Rajzok (3)
-Makró képek (2)
-Fotók (8)
-Panoráma képek (11)
Térbeli alkotások
-Egyéb térbeli alkotások (2)
Feltöltve: 2006-03-22 12:43:13
Megtekintve: 1844
A könnycsepp
Barna szemedből apró gyémánt,
Könnycsepp indult útra.
Arcodat lágy ezüsttel
Hártyaként bevonta újra, újra.
Mesélt rólad, mi emészt el téged,
Csendjébe hasított gyenge kérésed,
De nem hallottam mit kérsz,
A gyémántot figyeltem,
S ő némán beszélt tovább,
Folyt tovább sebesen.
Regét szőtt álmokból,
Vágyakról énekelt,
Halott gondolatokról
Halódó érzelmekkel,
S rád terítette ezt a finom szőttest,
Óvatosan belébugyolált,
S még most sem állt meg,
Gyorsan folyt tovább.
Lecseppent álladról,
Ruhádon siklott,
A gyászfekete, képlékeny vásznon,
S nem mesélt tovább,
Hanem fekete lett maga is,
Hosszú, mint a gyász.
Útját ezüstből szőtt háló,
Elmosódó képek sora jelezte csupán.
Ruhád szélén megállt,
Még egyszer, bánatosan visszatekintett rád,
S a földre hullt, bevégezve sorsát.
A száraz föld gyorsan beitta,
S tünékeny, barna massza,
Sötét folt maradt csupán,
S elernyedtél Te is,
Elfeküdtél a porba,
Megállt lélegzeted,
Rámnéztél, én nem értettelek,
Lehunytad sötétbarna szemed,
Követted álmaid,
Nyughatatlan vágyaid,
S a könnycsepp,
A gyönyörű ezüst-gyémánt
Ahogy eltűnt, Te is meghaltál.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-15 23:21:09
olyan szomi vers:( de ügyesen megírtad!grat