Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Beetle_178
Alkotások száma: 75
Regisztrált: 2006-03-10
Belépett: 2017-10-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Dalszövegek (1)
-Versek (51)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Fotók (1)
Feltöltve: 2006-10-24 17:02:28
Megtekintve: 1787
Egyedül
Evilág tömény bűzében megállok,
Enyém az első emeleti páholy.
Tekintetemmel végigpásztázom a termet,
Benne igaz embert, egyet se lelek.

Csupa "boldog" ember ül lent,
Őket nem érdekli, hogy ki lakik odafent.
A nézelődés elvakítja szemüket,
Minden mozdulatuk felületes.

A földszint könnyeimtől ázik,
Szomorú szívem, magányosan fázik.
Egyetlen dolog van, mi vígasztal,
Tiszta a lelkem és nem vagyok vak.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-16 00:59:43
Egyedül vagyok, de ez nem optimizmus, hanem egy mentsvár, ami mögött jól érzem magam és nem fáj annyira az élet. Köszönöm. Lae
2006-11-14 23:35:41
Ha egyedül is vagy, fő az optimista hangulat (a két utolsó sor).