Egy ósdi ládika hever a fák alatt,
Félig a rideg földbe zárva.
Sötét lepel veszi körbe,
Ezüstöt fon köré az éjjel.

Régi szerelem illata száll,
A ládikát nem tudják kinyitni már.
Egy erős lakat, egy ősi érzés,
Benne maradt minden kérdés.

Egy angyal száll a dobozkára,
Felnyitja a zárat pálcájával.
Aranyos füst száll fel az égbe,
A szabad szív megdobban Érted.

A ládikában egy kisangyal,
Fájó szárnyat bontogat.
Két szempár találkozik,
Itt a lehetőség, ajánlkozik.

Kézenfogva repülnek a fák fölött,
Fájó szárny, de nem törött.
Egyetlen perc, egy szép pillanat,
A fájdalom hirtelen elillan.

Vigyáznak egymásra az angyalok,
Szerelmesek, ez nem titok.
Nem engedik el egymás kezét,
Szerelmük kitart tán örökké.