Bomlik a pára, s mint nyugtalan kísértet
járja körül megporladt csontjainkat a Vétek
Tiszta Világ jelent, vonul hontalan szobába
puha rend-itt már a Béke jelent...

Átok emberség, mit a vész kötelez
a legszentebb kötelékeit gyalázva
Átok, aki magában mások bűneit találja
Átok, aki megkövül a párnákon tétlenül
míg útját végig nem járja.

Fény már nem kacsint reánk cinkosul
Az eső iszap-testünkre hull
Ülünk langy pocsolyába-a világ bezárt
Ki nyitott szívvel született, csak a
Megváltásra várt...

Járnak a világban méla kísértetek
Emelj fel, hiszen árnyékomon lépdelek!
Méreg a vérben, ha bánat szivárog
Verítékét tűnékeny parthoz veri
Vonul az égbolt, nagy, nehéz léptekkel
Elhasznált bánattal teli...