Az idő folytatja bennünk önmagát
Ahogy a hegyet mosdatja az eső
lényeged lényegem úgy öleli át
Ahogy a hegyet mosdatja az eső
Csordogálsz át lassan mindenen
Óh, tartsd megnyugtató kezedben
Szerelmünk Istenem!

A kérdés se fontos már, miért vagy itt
Az álmok színes, kusza forgatagában
felismerem lelked apró rezzenéseit
Az álmok színes, kusza forgatagában
felismerem, milyen fontos vagy nekem
Óh, tartsd megnyugtató kezedben
Szerelmünk Istenem!

A távolság fölé feszült idő is meglazul
Ahogy a bizalom finom hangszerén
a dallam, lágyan hangjegyekre hull
Ahogy a bizalom finom hangszerén
játékba kezd a húr, áthatol mindenen
Óh, tartsd megnyugtató kezedben
Szerelmünk Istenem!

Megjegyzés: Ásványkviznek