Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dallos
Alkotások száma: 12
Regisztrált: 2004-03-15
Belépett:
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (12)
Feltöltve: 2004-03-26 20:58:24
Megtekintve: 1646
Te!Figyelj csak!
Szeretni, mondd tudnál-e engem?
Tudnád-e várni tőlem a szót.
Tudva azt, mi jó énbennem
És adni ezért, egy életnyi jót.

Vélem az úton; jönnél-e mondd?
Arra amerre a szívem vezet.
Tudni azt, elszáll, nincs többé gond,
Ha egymásra nézünk a fejek felett.

Gyermeket; mondd; szülnél-e nékem?
Hordanád értem szép terhedet?
Örülve annak, ha cserepes ajkam
Áldott hasadnak majd hízeleg.

Hahogyha minden álmom szertefoszlik,
S mint mondtam; bányásznak elmegyek.
Mondd; elég öröm lesz Tenéked,
Ha kicsinkkel este játszni látsz engemet?

Az ország helyett, csak néhány gyermeket
Tanítunk tán; igazán szeretni.
És nem sírunk majd, ha itt hagynak.
Elmennek tőlünk; önállóan élni.

A hajunk már ősz, de a szemem,
Kérdi, mondd szeretsz Te még?
És tán azt mondod: bolond öregem
Én újra és újra csak veled kezdeném.

De lásd; hát túl sokat beszélek.
Pedig tán mindenre egy szó a felelet.
Így hát; mint az elején, újra kérdem:
Szeretni; mondd, tudnál Te engemet?

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-11-08 21:34:11
És lám minden egyetlen pici szóval kezdődik... A jó, a rossz, a szép és a nehéz percek... nagyon tetszik a gondolatmenet.. Köszönöm hogy olvashattam!:)