Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Att1la
Alkotások száma: 12
Regisztrált: 2006-03-08
Belépett: 2007-06-12
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (12)
Feltöltve: 2006-03-10 22:39:17
Megtekintve: 1971
Képes vagy rá?
A szobát egy gyertya halvány fénye világítja be. A félhomályban az ágyon ülök egy késsel a kezemben. Most megteszem. Már nem bírom tovább. A hideg pengét felfelé fordított csuklóm felé közelítem. Csak egy gyors vágás, majd a lassú elalvás. Az utolsó fájdalom, aztán nincs több. Nincs más csak a csend. A csendre vágyom. A penge eléri az ütőeremet fedő vékony bőrréteget. Most egy gyors vágás és-de nem! Kezem félúton megáll. "Ezt nem teheted" -suttogja egy hang a fejemben. A legjobb barátom hangja. "Tedd csak meg! Így lesz jó mindenkinek!" -üvölti ugyanott Ő, és elnyomja a suttogást. Ő, aki miatt szívem már vérzik. Végem. Egyedül vagyok, egyedül pedig képtelen vagyok harcolni. A hang egyre hangosabban üvölt: "Tedd meg! Tedd már meg! Mire vársz!?" "Nem"- üvöltöm, de csak halk suttogás hagyja el torkom. Harcolnom kell-magam ellen. Túl kell lépnem ezen, hátra kell hagynom, ki kell tépnem a szívemből, ezt az elfajzott rózsát, mielőtt tüskéit még jobban belém mélyesztené. A barátaimra gondolok, majd szüleimre. Halkul a hangja. Egyre jobban, egyre távolabbról szól. A számomra kedves emberek bíztatása betölti elmém. Nyugodtan tenném le a pengét, amikor mindent betöltő sikítással újra visszajön: "Értsd már meg, hogy nem szeretlek!" Rémületemben hirtelen rántom meg a kést verőerem fölött, de elvétem; csak mély, de nem halálos sebet ejtek magamon. Csendes zokogásban ülök az ágyon és tudom, nem ment el. Soha nem fog. Örökké szívemben él, ahol lassan elpusztít.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-12 09:48:22
Azt hiszem elég sokaknak ismerős az elején felvázolt helyzet, legfeljebb a kísérlet oka különböző. Szerintem nagyon jól írtad le azt a belső harcot, ahogy azokra gondolsz, akik fontosak voltak Neked, a vége pedig kifejezetten tetszik, mert nem lett közhelyes és mert mégse halállal végződik.
2006-03-11 05:50:56
Hatásosan ábrázolod az öngyilkoság megtétele fölötti hezitálásodat.Gondolom ezek az utóbb feltett írásaid saját tapsztalatokon alapulva az átélt élmények hatása alatt,vagy annak visszaidézésvel íródtak. Remélem arra is rájöttél,hogy egy szerelmi csalódás miatt nem érdemes ekkor butaságot tenni.Az a gondolat,hogy ezzel az utolsó tetetted felhívod a figyelemet magadra,és lelkiismeretfuldalást okozott a téged hűtlenül elhagyónak balgaság. Az életet élni kell.majd jönnek új szerelmek,és még újabbak.