Feltöltve: 2006-09-11 19:07:23
Megtekintve: 6679
Vége
Szia.Ne!Kérlek,ne mondj semmit.Félek,ha félbeszakítasz,nem tudom elmondani,pedig ez most fontos.Búcsúzni jöttem.Elmegyek,talán végleg,még nem tudom.Nem miattad,legalább is nem csak miattad.Túl sok emlék van itt ahhoz,hogy nyugodtan tudjak tovább élni.Túl sok gond volt mostanában és az a baleset...de hát pont neked mondom.Már nem bírom tovább.Szükségem van a nyugalomra és a változásra. Senki nem tudja mire készülök.Senki nem látott,amikor kijöttem táskámmal.Neked is csak azért mondom el,mert tudom,tudsz titkot tartani.Bár senkinek nem fogok hiányozni.Talán még örülnek is ha már nem leszek itt.Nem tudtam úgy elmenni,hogy ne búcsúzzak el tőled.Te voltál itt az egyetlen ember akire számithattam.Rád támaszkodhattam a bajban és te mindig befogadtál,ha problémáim voltak.Te mindig megértettél és megvigasztaltál.Te voltál a legjobb (talán az egyetlen) barátom.Talán egy kicsivel több is,mint barát.Néha a testvéremnek éreztelek.Sajnálom,hogy el kell mennem,de úgy érzem,ha itt maradok,belehalok ebbe a zűr-zavarba.Még nem tudom, hová megyek.Felülök az első vonatra és csak a végállomáson szállok le.Majd lesz valami.Nem fogok hátranézni.Mindent elfelejtek,ami eddig történt velem.Elfojtom a feltörő emlékeket is.Téged viszont soha nem felejtelek el.Mindig ott fogsz élni a szivem legmélyén.Nem is tudom van-e még egyáltalán szivem...Ha van akkor biztosan tépett és megviselt.Fontosnak éreztem,hogy eljöjjek,hiszen az utóbbi időben nem volt elég bátorságom ahhoz,hogy ide látogassak.Idő kellett,hogy átgondoljam és feldolgozzam az utóbbi időben történteket.Soha nem éreztem még magam annyira magányosnak,mint akkor és még mindig.Soha nem hittem volna,hogy képes leszel még te is elhagyni.Hibáztattalak,de már tudom,ennek igy kellett történnie,hogy megtaláljam önmagam.Ezért is megyek el...Itt nem tudok élni.Itt minden a múltra emlékeztet,jó emlék szinte nincs is a gondolataimban.Tudom,nincs értelme menekülni,mégis megteszem.Megfutamodom,ahelyett,hogy küzdenék az életért.Most ez tűnik könnyebbnek.Itt már nem vár rám élet.Talán máshol sem...Lassan indulnom kell.Ez már különben is hosszabb búcsúzás volt,mint amit megszoktam.Köszönöm,hogy meghallgattál és hogy mindig mellettem álltál.Virágot is hoztam neked.Vörös rózsa.Csak egy szél,de gondoltam örülsz majd neki.Látod,még emlékszem ,mi a kedvenc virágod.Ide teszem,ez a koszorú már úgy is hervadt.Itt majd jól láthatod.Hát...szia.Örülök,hogy egykor a barátod lehettem.Majd ha erre járok,meglátogatlak és igérem,mindig hozok virágot neked.Nyugodj békében...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-09-17 18:17:54
Nagyon tetszett, az elején még nem gondoltam, hogy ez lesz a vége..