Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Vaneelia
Alkotások száma: 23
Regisztrált: 2006-03-05
Belépett: 2007-10-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (23)
Feltöltve: 2006-03-06 10:30:31
Megtekintve: 1721
Álmos ábránd
Kinyílnak fáradt pilláim,
feltűnik a még homályba borult világ.
Kitárt karokkal,
burkolózok a mélybe tovább.

Testem nem mozdul,
mintha valamit várna.
Oly édes álom.
Bárcsak udvarába zárt volna.

Óvatosan fordulok a forróságban,
kezem a hűvös világ felé tartva.
Nem adom e jó létet.
Suttogom halkan.

Lehajtom fejem a puha ágyra.
Úgy kívánom a csendet.
Had haljam még
a nesztelenséget!

Kielégítő e érzés.
Nyugodt gondolat járja be homályt.
Ne keltsen fel senki!
Fel akarom fedezni újra az álomföld házát.

Az emberi lét fél életét,
nyugodt, zuhant állapotban tölti.
Én most!
Most szeretnék még a holnaptól rabolni, és még zuhanni.

S közben félve nyújtom ki a lábam,
indulásra készen.
Bágyadt lett lelkem,
hisz visszahúz a szívem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-18 11:50:23
Köszönöm :-)
2006-03-08 16:29:29
Nagyon jó vers.
Ismerős érzés..
gratula!
Szeretettel:Lonci