Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Vaneelia
Alkotások száma: 23
Regisztrált: 2006-03-05
Belépett: 2007-10-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (23)
Feltöltve: 2006-03-05 21:28:40
Megtekintve: 1762
A te múltad az én multam
Egyformán fogantunk csak más-más helyzetekben.
Ugyanúgy jöttünk a világra csak más-más helyeken.

Te is Én is felsírtam.
Jó érzéssel tölt el hogy mindenkié a saját múltam.

Úgy mint én te is csodáltad a hatalmas világot,
Úgy érezted ha nem figyelnek rögvest kiáltok.

Ágyunk mellett riasztottak ha nőtt a fogunk,
A láztól pirult az orcánk oly sokat ordítottunk.

Majd megtettük az első lépést ,
Csintalankodásunk után az ártatlan nézést.

Így indultunk Te is Én is és Mindenki!
Később tetteinkkel tudtuk egymást meglepni.

A hatalmasnak tűnt világ már nem ugyanazt sejtetett számunkra,
Mert Neked és Nekem más utat akasztottak a vállunkra.

Gyorsan felejtünk lassan ismerünk meg új dolgokat, érzéseket,
Színlelünk mint a néhai ártatlan gyermek.

Az életünk gyökeresen megváltozott.
Néha nem értünk egyet de ez még azt hiszem elfogadott.

Nem muszáj úgy élnünk hogy megfeleljünk másoknak.
Néha látunk a jövőbe még sem születtünk látnoknak.

Ezer meg ezer félék vagyunk Mi emberek.
Én is onnan jöttem ahonnan ti ezért sem ítélhetlek el benneteket.

Nincs a világon hibátlan halandó!
Mindenkit kísért rossz és szép érzés mely sohasem múlandó.

Egyformán fogantunk.
Ugyanúgy jöttünk a világra.
Te is Én is felsírtam.

Ne feledd egy biztos a Te múltad az Én múltam !!!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-06 10:34:57
Köszönöm
2006-03-05 23:24:35
Ügyes. Roppant higgadt és egyszerű megfogalmazás. Helyenként talán nyomatékosabb rímek jobban kiadnák a vers igazi izét, de így sem rossz! Gratulálok!