Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Vaneelia
Alkotások száma: 23
Regisztrált: 2006-03-05
Belépett: 2007-10-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (23)
Feltöltve: 2007-04-02 09:32:24
Megtekintve: 1747
Kezdetben
Ki gondolta volna,
hogy valamikor csókollak majd kart kar öltve, összebújva.
S mikor épp csak elmentél tőlem,
máris érzem, hogy elég volt hiányodból bőven.

Szeretem ahogy ölelsz és szeretgetsz,
szeretem, hogy tudod, hogy a szomorúságomból ezzel megmenthetsz.
Egyszerre lettél mentsvár és a boldogság,
és ha valaki azt állítaná h nem élvezem az hazugság.

Boldoggá teszel,
hogy róllam soha meg nem feledkezel.
Bárhol jársz mindig Veled vagyok,
hisz a gondolatodban élek mert ezt akarod.

Nem bárom, sőt inkább kívánom.
Hogy egy nap én is azt mondhassam: igen őt imádom.
S napról napra boldogabbak legyünk,
egymás szívébe örökre vésve legyen nevünk.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-04-05 11:07:49
Végre, végre, végre!!!! Mást mit mondhatnék még! :) Tiszta és nem is tudom.. Kívánom hogy így maradjon minden! Illetve, csak boldogabbak legyetek ennél! :)) Pusszika Csajszee!!