Esténként mikor megpihensz puha ágyadban
És merengsz belemerülve vágyaidban
Nézz fel az égre!
És gondolj velem együtt valami szépre.

Tudnod kell! Akkor én is azt nézem,
S a csillagfénnyel elküldöm egy részem.
Hold töltötte éjjel repül hozzád a sugallat
Hogy ki téged szeret látni akarja a mosolyodat.

Van egy út amin minden este eljutok hozzád,
És a rohanó világtól elzárkózva ölellek át.
Csak minden este kérlek nézz fel az égre
S tudni fogod sohasem lesz vége.

Mert lehetetlen h többé ne ölelj szorosan át.
Hisz fénye nélkül a csillag sem rejt csodát.
Így vagyunk mi mint CSILLAG ÉS FÉNYE
E végtelen szeretet világ tükrébe.