Állandó járat vagy a fejemben.
Zakatolsz, éles kanyart veszel a szívemben.

Dudáltatsz mikor elhagyod peronom
S a siklás hangját napokig várhatom.

Még nem egyszer csak új útra tévedsz,
Hol ismeretlen tájakat nézhetsz.

Álladó a lüktetés mit itt hagytál,
Állandó a szél mit magaddal hoztál.

Üres peronom a zajodra vár,
Már omlik a sínre száradt sár.

S míg várom ziháló léted,
Erősödik bennem a vétked.

Állandó járatra vágyom,
Ne csak havi alkalmanként lehessen látnom.

Hallani akarom minden nap az érkezést.
Egyenes útvonalon lehetetlen a tévedés.

De ha nem te hát más fogja peronom betölteni,
De ezzel a régi járatot végleg el kell törölni.

2006-07-13