Néha napján mikor eszembe jut
Sok-sok régi emlék,
Feldereng arcod, ahogy nézel rám
Oly búsan és szendén.
Mikor még helye sem volt a gyűlöletnek,
Mikor még csak azt súgtad, szeretlek.

Mikor emlékeim könyvtárába merengek,
Sok megtörtént dolgot máskép szemlélek.
S így nem gyűlölöm léted.
Össze rakosgatnám széttépet képed.
Hisz akkor még őszintén néztél szemembe mélyen,
De végül kilyukadtunk a dermesztő rideg mélyben.

Nem bánom h veled voltam sok éven át,
Hogy szerettem veled tölteni a napom és éjszakám.
Nem bánom hogy oly annyira szerettelek.
Csak azt hogy a mai napig a lelkemben dédelgetlek.

Szívem mást zárt kapujába.
Nem te vagy az ott lakó.
De amikor emlékem országába lépek
Egy darab a tiednek mondható.

Ma már nem szeretlek annyira és úgy.
Néha utálom léted..., de olyankor feldereng a múlt.
Jó hogy voltál s vagy de most már kicsit messzebb tőlem.
Nem más vagy nekem mint egy szép szerelmi történet
egy mosott vésett kőben.

2006-06-19