Ma még utoljára felkel a nap,
Megvilágítja és melengeti szeretett világát,
A mai jelen névleges!

Ma még minden annyira fényes és élő,
Ma még tündöklően áramlik a forró szerelem,
Ma még erőt ad nektek a hazug szeretet!

Ma még utoljára felkel a nap,
Ma ég minden a régi, változatlan, derűs.
De mi, a hold sivár Démonai eljövünk!
Eljövünk! Nem érzünk! Nem lélegzünk!
Mindent megölünk! Pusztítunk!

Taposd el a férgeket és pusztítsd el a fényt!

Látod? A dombokon már ott a tavasz hervadása.
Látod? Az égen már a rideg hold ragyog.
Látod? Nem baj, ha te nem. Mi látjuk és érezzük.

Ma még utoljára tiétek a nap, tiétek a fénye,
Ma még mosolyok feszülnek a fájdalom, nyomorította Bűnös arcokra,
Ma még lélegző hús, ami holnap csonttá aszott.

Ne várd a holnapot!!!